- Nate…

Legszívesebben felpofoztam volna magam, amiért másodszorra is kimondtam a nevét, mint valami idióta. Le voltam merevedve, éreztem, hogy kiszáradt a szám, az arcom pedig elvörösödött a halvány mosolya láttán.

Mondj valamit, te idióta!

- Szi-szia.

Ez szép volt

- Most emlékszel a nevemre, - hajolt felém, kihívóan mosolyogva. – Megnyugodtam, Anna.

Gyorsan elkaptam a tekintetem. Az arcom még mindig meleg volt, a kezem pedig ügyetlenül tördelték egymást. Úgy éreztem magam, mint valami kisiskoláslány, ahogy szaporábban kezdett verni a szívem a fiú előtt. Fel sem tudtam nézni, mert tudtam, hogy akkor azokba a gyönyörű, zöld szemekbe kéne néznem, és látnám az egyszerű, rövid barna haját és a férfias vonásait. Valójában, valahol egy részem azt is tudta, hogy azért sem tudtam felnézni, mert csalódott lettem volna, hogy a szemei éles zöldek, nem pedig lágy barnák, a haja pedig rövid, és nem hosszú hajfonatai vannak…

Állj!

- Micsoda meglepetés, hogy itt találkozunk. – mondtam halkan. Szándékosan próbáltam elszakítani a gondolataimat a másik, kevésbé figyelmes férfiról, aki ott ült a kanapén azzal a szőke kis ribanccal.

Koncentrálj!

Végül megtaláltam magamban az erőt, hogy felemeljem a fejem, és egyenesen Nate szemeibe néztem.
- Hogy jutottál be?
Sármos mosoly jelent meg az arcán.
- Az egyik haverom kidobó, ő hozott be, és van egy barátom, aki a bárban dolgozik. Szóval bejutok és ingyen iszok.
- Az biztos jó lehet. – bólintottam, az ajkaim rágva.
- Nem túl lepukkant hely. – mosolygott továbbra is, megmutatva a szabályos, fehér fogait, a kezét pedig a sötét nadrágjának zsebébe dugta. A szemkontaktust továbbra sem törte meg.
- És te miért vagy itt? Te is ismersz egy kidobót?
- Nem. – nevettem halkan, és ismét a cipőmre pillantottam. – A barátaim… - köhögni kezdtem, amint ezt kimondtam. – Mármint, a barátaimmal vagyok itt. Nekik, öm… vannak kapcsolataik, azt hiszem.
Nate bólintott.
- Vágom.
Megköszörülte a torkát, és körülnézett, mielőtt újra a szemembe nézett volna.
- Szóval, öm, szeretnél valamit inni?
- Oh. – feleltem hülyén, amíg egy pillanatra csendben maradtam gondolkozni. Végül a fejemet ráztam. – Oh, inni. Öm.. nem igazán szoktam…
Összeszorítottam az ajkaim, a fejem pedig Tom és Bill irányába fordítottam. Nate biztos észrevette, mert a kezével felém nyúlt, és megérintette a karomat.
- Akkor egy üdítőt. – mosolygott, az ujjait pedig lágyan tartotta a bőrömnél, Billhez hasonlóan. – Csak egy ital. Amúgy is, milyen gyakran van lehetőséged ingyen inni egy ilyesmi helyen?
Még mindig nem voltam biztos magamban, de azért elmosolyodtam.
- Igen… - fújtam ki a levegőt lassan, vállat vonva. – Azt hiszem ott a pont. Csak várj egy… csak várj egy percet, amíg beszélek a barátaimmal… csak hogy tudják…
Ismét elmosolyodott, én pedig rájöttem, hogy tetszik az a mosoly. Kedves volt, barátságos, magával ragadó. Közelebb hajolt az arcomhoz, a levegő pedig a mellkasomban ragadt. Az ajkai közel voltak a fülemhez, a testem pedig lemerevedett, a szemeim pedig elkerekedtek a hirtelen közelségétől. Éreztem a leheletét a fülemen, ahogy beszélt.
- Ne ültess fel, oké?
Nagyot nyeltem a torkomban formálódó gombóccal szemben.
- P-persze, hogy nem. – dadogtam, miközben összeszorított ajkakkal mosolyogtam halványan, majd sarkon fordultam.

Ahogy eljöttem tőle, legszívesebben felpofoztam volna magam. Nate biztos azt gondolta, hogy én vagyok a legkevésbé szexi lány, akivel valaha találkozott, az ügyetlen, merev mozdulataimmal, és hogy képtelen vagyok egy mondatot megfogalmazni dadogás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a klub női tagjainak 90%-a tapadós ruhákban meg magassarkúkban voltak csillogó ajkakkal, én pedig ezzel szemben farmerben, egyszerű topban, lapos cipőben voltam. Az ajkaimon sem volt semmi, leszámítva azt a kevés szőlőzsírt amit még délután kentem rá.

Reménytelen voltam.

Ahogy mentem fel a fém lépcsőn, láttam Bill magas, vékony alakját, ahogy felém közeledik. A sötét kabátja rajta volt, a kezeit a zsebébe dugta, és zavartan ráncoltam a szemöldököm, ahogy mentem felé.

- Anna! – üdvözölt kedvesen, megérintve a karomat. – Hát itt vagy. Már kezdtem aggódni… minden rendben.
- Igen. – bólintottam erőltetett mosollyal. – Igen, jól vagyok… mész valahova?
Válaszként bólintott, a karját pedig visszaengedte maga mellé, és a kezét a zsebébe dugta.
- Kimegyek elszívni egy cigit. Szeretnél velem jönni?
Megállt, furcsa képet vágva, és hátrafordult egy pillanatra, a testvére irányába. Furcsa képet vágott.
- Nem szeretnélek egyedül hagyni Tommal és a kis játékával. – mondta.
Nem bírtam ki, hogy ne nézzek oda a kanapé irányába, ahol az ugyanolyan magas alak ült a párnák között. Még mindig ugyanaz a szőke csaj volt mellette, aki finom mozdulatokkal simogatta a lábát. Tom néha rámosolygott, aztán a poharát a szájához emelte, nagyot kortyolva a vörös folyadékból, ami benne volt. A tekintetünk ismét találkozott, a lehető legintenzívebb pillantásokkal, de én szándékosan elfordultam, hogy a sokkal kedvesebb testvérére nézzek.
- Nem. – ráztam a fejem. Megköszörültem a torkom, és kicsit mocorogni kezdtem, hogy eltűnjön a libabőr a karomról. – Nem, semmi gond. Amúgy is azért jöttem, hogy szóljak, hogy összefutottam egy barátommal lent, és meghívott egy italra, szóval…
- Fiú baráttal? – vágott közbe Bill. A homlokát ráncolta, majd egy pillanatra a testvére felé nézett, majd újra vissza rám.
- Igen. – feleltem közönyösen, majd amikor rájöttem mire gondolt, a szemeim forgatva elmosolyodta. – Csak egy barát, Bill.
Az ajkait összeszorította egy pillanatra, majd hangosan kifújta a levegőt.
- Ha te mondod… De azért szólj Tomnak, nem jó, ha ennyire szétválunk.
Felnyögtem, a szemeim forgatva.
- Szerintem Tom le se szarja.
- Szólj neki, Anna. – mondta ezúttal sokkal határozottabb hangon, ami azt sugallta, hogy tényleg komolyan gondolja. – Ha szükséged van rám, csak csörögj rám, és majd megbeszéljük hol találkozunk.

Ezzel ott is hagyott, nyíltan kitéve Tom kemény tekintetének. Mély levegőt vettem, és elindultam. Próbáltam némi bátorságot összegyűjteni magamban, hogy beszéljek vele, a lábaim pedig készségesen engedelmeskedtek, és jó irányba indultak. Amikor a kanapé mellett voltam, megálltam, és őt néztem, de kicsit össze voltam zavarodva, amiért még csak fel sem nézett rám.

- Bill azt mondta szóljak, hogy elmegyek inni egy barátommal. – szólaltam meg. A hangom nagy része elveszett a klub tömör levegőjében, de azért hallható volt, így vártam a választ, de mivel nem jött, kényelmetlenül folytattam. – Szóval… öm, igen. Ezt fogom csinálni.

Nem válaszolt. Még csak rám sem nézett. A szőke csaj viszont igen, a szemei pedig undorítóan rosszindulatúak voltak, a tökéletes sminkjével együtt, és idegesen nézett felém. Összeszorította fogakkal néztem Tomot, ahogy lazán terpeszkedett a kanapén. A szájához emelte a poharát, nagyot kortyolt, a térde pedig tovább mozgott a hangos zene ritmusára.

- Szóval úgy fogsz tenni, mintha itt se lennék? – szólaltam meg megint. A hangom hullámzott, ahogy az önbizalom kezdett felgyülemleni bennem. – Tudod, a te testvéred mondta, hogy jöjjek ide szólni, nem én akartam ezt csinálni.

Erre sem reagált, a szőke viszont még közelebb húzódott hozzá, és Tom karját kezdte simogatni. A rózsaszín, csillogó ajkai végül megközelítették Tom füleit. Tudtam, hogy valamit odasúg neki. Egy pillanat múlva elhúzódott, Tom pedig felém fordította a fejét, és a szemembe nézett.

- Sajnálom. – szólalt meg az erős akcentusával, az arcán pedig továbbra sem jelent meg semmi érzelem. A következő szavaitól pedig több düh és gyűlölet gyűlt össze bennem, mint valaha.
- Ismerjük egymást?

Lassan eltátottam a számat, a légzés hirtelen nehézzé vált, és nem tudtam eldönteni, hogy most álmodok-e vagy sem, mert abban a pillanatban a férfi, akivel a rabszolga szerződést megkötöttem, a férfi, akivel együtt jöttem ebbe a kibaszott klubba, úgy tett, mintha nem is tudná ki vagyok.

- Mi? – kérdeztem, egy lépést hátratéve.

A fejét oldalra döntötte, és láttam, ahogy az ujjaival végigsimítja a szőke felkarját.
- Szerintem összetévesztettél valakivel.

Majd felrobbantam. Meg akartam ragadni, és ledobni az erkélyről, végignézni, ahogy lezuhan, meg akartam…

- Most nem ad autogramokat.

Az állkapcsom most már határozottan kiakadt.
Most a lány tényleg azt mondta, hogy autogramokat?
Oh, kibaszottul nem.

A szőke kihívóan nézett rám, a fejét pedig Tom vállára döntötte. Közel jártam ahhoz, hogy odalépjek, és a csinos kis arany tincseit egyenként kitépjem a koponyájából. A lány nagyképűen mosolygott rám, de meglepő módon, Tom arcán nem ezt láttam. Ő összeszorította az állkapcsát, és gyorsan elkapta a tekintetét tőlem, és remegve kortyolt bele az italába.

Rendben.

- Elnézést. – nyögtem be dühösen, a fogaimat természetellenes módon összeszorítva. – Bocsánat a zavarásért.

Gyorsan elfordultam. Nehezen vettem a levegőt, a színtiszta méreg olyan erővel járta át az egész testem. El sem tudtam hinni, hogy kibaszottul volt képe annak a csajnak, hogy azt mondja nekem, Tom kibaszott rabszolgájának, hogy Tom most nem ad autogramokat, mintha valami szerelmes kis zaklató lennék, mintha tényleg akartam volna bármit is csinálni vele…

El kellett mennem a közeléből. Nem akartam látni az arcát, az undorító bő ruháit és a kibaszott ajakpiercingjét. Nyugodtan  bassza csak meg azt a csajt, nem érdekel. Hogyan merészelte egyáltalán – miután annyi mindent megtettem érte! Kimostam a kibaszott lepedőjét, kaját vittem neki, kaját csináltam neki! Megcsináltam a kibaszott bevásárlást is helyette – és mindezt miért? A rosszmájú, bunkó beszólásaiért? Hogy úgy viselkedjen velem mások előtt, mintha nem is léteznék, mintha megszégyeníteném?

Gyűlöltem.

Gyorsan visszaszaladtam Nate-hez, ő pedig lágyan elmosolyodott, ahogy helyet foglaltam mellette a bárnál. Egy mosolyt magamra erőltettem annak ellenére, hogy a düh csak úgy forrt bennem, és undor terjengett az egész testemben.

Lélegezz. Lélegezz. Lélegezz.

- Szóval akkor egy kóla jó lesz?

A szemeimmel odanéztem, ahol tudtam, hogy Tom, és a kurvája ülnek. Mosolyognak, nevetnek, engem cseszegetnek, valószínűleg a nyelvük már egymás torkában van ebben a pillanatban. Ekkor visszanéztem Nate hihetetlenül zöld szemeibe.

- Nem. – mondtam gyorsan. – Nem, nem vagyok most kólás hangulatban.
Nate a homlokát ráncolta.
- Öm… akkor, víz?
- Nem.
A szemeim becsuktam, a kezeim ökölbe szorultak.
- Most inkább valami erősebbet. Vodkát.
Elkerekedtek a szemei.
- Azt hittem, hogy-
- Visszavonom. – feleltem egyből. – Ma este innom kell.

A következő nagyjából egy órában végig Nate-tel beszélgettem, és ahogy egyre több ital ment le a torkomon, annál könnyebb volt a társalgás, és annál kevésbé éreztem magam kényelmetlenül. Egyre lazább lettem, a gátlásaim lassan kezdtek oldódni, és egyre könnyebben tudtam nevetni, jobban éreztem magam, magabiztosabban. Nate nagyon jó beszélgetőpartner volt, és segített elfeledtetni a Tom iránt érzett gyűlöletemet. Kinevettük a tanárainkat, megbeszéltük a szörnyű életkörülményeinket, az anyagi gondjainkat. Lassan de biztosan, a beszélgetés sokkal könnyedebb lett, főleg amikor már beépültek azok a kis flörtölős érintések is. A keze egyre közelebb jött, és a karomon állt meg, ahogy nevetett egy-egy poénomon, vagy pedig amikor játékosan megütöttem a karját, amikor ő mondott valamit, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy tényleg jól érzem magam.

- Esküszöm, legalább öt utcán át kellett egy szál alsógatyában futnia… - nevetett Nate önfeledten, majd hirtelen megállt, és elkomorodott az arca, most először a mosolya is eltűnt, ahogy a vállam fölött elnézett. A homlokom ráncoltam.
- Mi az? – kérdeztem, a szemeit nézve. – Mi a baj?
Kicsit megnyalta az ajkát, és bizonytalanság futott végig a helyes arcán. Végül rám nézett.
- Szeretnél táncolni?
Hangosan felnevettem, majdnem visszaköptem az éppen számban lévő korty italomat. Eléggé éreztem, hogy már ütött a pia, de nem engedtem, hogy olyan undorítóan részeg legyek, mint egy-két hónappal korábban Victor 21. születésnapján.
- Nem táncolok.
- Gyerünk, jó lesz!
- Nem, tényleg. – nevettem fel, és nagyot sóhajtottam, ahogy az üres poharat a pultra raktam. Észrevettem, hogy a tekintete megint nem rám fókuszál, hanem valamire mögöttem, és a zöld szemeiben kényelmetlen érzést láttam. – Szörnyű táncos vagyok.

Egy pillanatra csendben volt ekkor, az ajkait összeszorította. Gyorsan felállt, és megragadta a karom, erősen megemelve, hogy felálljak.
- Akkor menjünk valahova máshova?

- Máshova? – vontam össze a szemöldököm zavartan. Az üres poharamra néztem, majd vissza a szemeibe. – Miért?
Nate egy pillanatra ismét csendben volt, újra a hátam mögé nézve. Aggodalommal teltek meg a zöld szemei a hosszú pillanat után, és nagy sóhaj hagyta el a torkát, ahogy zavartan nézett vissza rám.
- Nem akarlak megijeszteni, - mondta óvatosan, megnyalta az ajkát, és visszanézett a mögöttem lévő valami felé. – De ott van valami pasi, aki már 10 perce csak téged bámul.
- Mi van? – nevettem fel hangosan, és hátrafordultam, hogy megnézzem kit látott Nate. Rengeteg ember állt ott, a parketten táncolva, és ahogy körbenéztem az önkéntes kukkolóm után kutatva, még mindig nevettem. Aztán hirtelen a torkomban is akadt a hang, amint találkoztam azokkal az ismerős barna szemekkel, ahogy sötéten engem bámultak. Nate lágyan megrántotta a karom, ahogy a mosolyom lehervadt az arcomról. A szemeim elkerekedtek, képtelen voltan megmozdulni.
- Látod? – mondta halkan. – Az a befont hajú srác. Látod, ugye?

Bólintottam. Képtelen voltam szavakkal válaszolni, de hogy is ne láttam volna, ahogy Tom ott áll a sötét, buggyos ruháiban? Ugyanazzal a szőke csajjal táncolt, aki már előtte is vele volt. A lány érzékien simult hozzá Tom testéhez, átkarolva a nyakát. Tom hosszú karjai a csaj derekán voltak, az ujjai veszélyesen közel a fenekéhez. Ahogy ő is táncolt, ugyanabban a szexuális, primitív stílusban, érzékien hozzásimulva a fülsüketítő zene ritmusára, a szemei nem a lányon voltak. Helyette rám nézett, szinte ijesztően, és egy pillanatra sem nézett el.

Nagyot nyeltem, és elfordultam, nagyokat pislogva, a szívem pedig kalapált a mellkasomban létrejött ijesztő szorítás miatt.
- Igazad van. – mondtam Nate-nek, gyorsan az arcába nézve. – El kéne mennünk valahova.
Belekaroltam, és már el is indultam az ellenkező irányba.
- Gyere! – mondtam, de ő nem mozdult, határozottan ott maradt helyben. A tekintete visszavándorolt Tom irányába.
- Oda akarok menni. – jelentette be, összeszorította állkapoccsal. – Mondanom kell valamit.
Pánik futott végig az egész testemen, a szemeim elkerekedtek.
Nem nem nem nem…
- Felejtsd el. – mondtam gyorsan, remélve, hogy a hangom nem hangzik túl kétségbeesettnek. Erősebben húztam a karját, magamban könyörögve, hogy jöjjön végre velem, és hagyja ezt az egész helyzetet. – Menjünk, gyere, nem nagy ügy…
- De, nagy ügy! – vágott közbe élesen, a tekintete pedig megszilárdult. – Ki a fasznak képzeli ez magát, hogy így bámuljon rád?
- Valószínűleg nem is engem néz. – mondtam a hazugságot, ami egyáltalán nem volt meggyőző, de valahogy el kellett vinnem Nate-et, mert ha ők ketten találkoztak volna, hihetetlen problémák lehettek volna. – B-biztos azt a vöröset bámulja mögötted.
- Nem. – válaszolta keményen, a fejét csóválva, ismét Tomot nézve. – Nem. Téged bámul, Anna, és rohadtul zavar. Tiszteletben kéne tartania, hogy másik sráccal vagy. – lépett arrébb tőlem, a kezeit ökölbe szorítva. – Maradj itt, csak egy perc lesz.
A torkomban akadt a levegő, ahogy elindult Tom felé a tömegben.
- Ne!

Előre léptem, és a mozdulat teljesen váratlan volt, egyáltalán nem hozzám illő, de muszáj volt megállítanom, mielőtt az életem még nagyobb pokollá teszi azzal, hogy jelenetet rendez. Egyik kezemmel előre nyúltam és határozott mozdulattal megragadtam a fejét, pár másodpercen belül pedig az ajkaim már az övéhez nyomtam, összeszorítva a szemeim.

Megcsókoltam Nate-et.

Csókolóztam Nate-tel.

Elég gyors volt, de éreztem, ahogy elmosolyodik, és már tátotta volna a száját, hogy mélyebb legyen a csók, de akkor kétségbeesetten elhúzódtam. Nate szemei csukva maradtak, a szája elégedett mosolyra húzódott. A szemei lassan kinyíltak. Gyönyörűen zöldek voltak, és valami boldogságoz hasonlót láttam bennük, ahogy egyre szélesebb lett a mosolya.

- Én… én sajnálom, nem tudom…

Éreztem a kezeit az arcomon, és ahogy kinyitottam a szemeim, a lágy tekintetével találkoztam.
- Hé. – mondta halkan, kedvesen mosolyogva. – Ne kérj bocsánatot, Anna… - simította végig az alsóajkam a hüvelykujjával, engem pedig akaratlanul is kirázott a hideg. – Jó volt.

Nagyot nyeltem, a csókot pedig a véremben folyó alkoholra fogtam. Ugyanakkor, tudtam, hogy inkább csak végső kétségbeesésemben csókoltam meg, hogy magam mellett tartsam. Remegve fújtam ki a levegőt, és Nate-re mosolyogtam, akinek a tekintete ugyanolyan merengő volt még mindit. Egyértelmű, hogy a csók nem volt varázslatos, vagy bármi, de az ajkai puhák voltak, a szájának pedig mentol és rum íze volt, ami egyáltalán nem volt kellemetlen.

A tekintetem a táncparkettre vándorolt.

A szívem majdnem megállt a mellkasomban.

Ott volt Tom, észrevehetően lassabb ritmusban mozogva Barbival, és újra a szemembe nézett. De most düh áradt szét a tekintetében, az állkapcsát pedig erősen összeszorította. Ijesztő volt a méreg, ami belőle áradt.

Tom látta a csókot.

Elhúzódtam Nate-től, és megráztam a fejem, hogy kapjak egy kis levegőt – nem tudtam lélegezni, nem tudtam kibaszottul lélegezni.

- Ki kell mennem a mosdóba. – motyogtam bocsánatkérően, és szerintem utána mondtam valami sziát is, vagy hogy mindjárt visszajövök, vagy valami. De ahogy indultam a mosdó felé, nem tudtam már visszatartani, a szívem hatalmas erővel kezdett kalapálni a mellkasomban, az arcom pedig forró láz árasztotta el. A falnak dőltem, csukott szemmel, és szégyen futott rajtam végig, ahogy visszagondoltam arra, amit csináltam.

Nem szoktam ezt csinálni – sosem szoktam csak úgy megcsókolni embereket…

És Tom tekintete olyan… olyan gyilkos volt. De miért? Gyűlölt engem.

Beszívtam, majd kifújtam a levegőt mélyen, lassan, hátra döntött fejjel, és próbáltam valamire gondolni, ami eltereli a figyelmem Tom elsötétült tekintetéről. De amikor újra kinyitottam a szemem, a sötét, veszélyes pillantásának képe már nem a fejemben, sokkal inkább előttem volt.

Éreztem, hogy teljesen kiszárad a torkom, ahogy egyenesen Tom Kaulitz szemébe bámultam.